A VILÁGEGYETEM HANGJAI

A stílusteremtő és a slágerlistákat ostromló electro legenda, a Depeche Mode 2009 áprilisában ismét visszatér. Az új nagylemez az elmúlt évtized leginkább elkápráztató és stílusában leginkább változatos zenei anyaga lett. A ’Sounds Of The Universe’ 30 év együtt zenélés után is csúcs formában találja Martin Gore, Dave Gahan és Andy ’Fletch’ Fletcher trióját. Az új anyag egyszerre eklektikus és energikus, hangzása egyben az együttes újjászületése. A Depeche Mode lemezeladása világviszonylatban meghaladta a 100 millió példányt, köztük No. 1 albumok és tucatnyi klasszikus kislemezes dal. Egy olyan szuper group, amely tagja az elit osztagnak, annak a néhány bandának (mint a U2, az REM és a Metallica), akik a korai ’80-as évekből jöttek, ideáikkal és kreatív elképzeléseikkel túlélték az elmúlt három évtizedet, ráadásul a zenekart mindmáig maguk az alapító tagok alkotják. Túlélték a belső viszályokat és a kritikus hangokat egyaránt, hogy az egyik legnagyobb hatású együttessé váljanak a korai punk korszakból. Utat mutatva ezzel olyan előadóknak, mint a The Killers, a MGMT, a Coldplay, a Pet Shop Boys vagy akár Marilyn Manson.A ’Sounds Of The Universe’ a Depeche Mode legújabb előre mutató mestermunkája, mondhatni a 21. század ’Violator’ albuma. A dalszövegekben megtalálható minden az együttesre oly jellemző elszenvedett gyötrődés –bujaság, lelkiség, romantikus vágyódás, bűnös csábítás és szado-mazohizmus– némi nyíltan vállalt fekete humorral megspékelve, talán érezhetőbben, mint eddig bármikor.A ’Sounds Of The Universe’ életkortól és ízléstől függetlenül kiszolgálja a rajongókat zeneileg. Dave túlharsogó kántálásával indít a rendkívüli első kislemezes dal, a ’Wrong’. Kimagasló Martin lágy vonalú, Scott Walker-szerűen halkan dúdolt érzelmes lounge jellegű balladája a ’Jezebel’. Az album egy sci-fi gospel-blues himnusszal indít (’In Chains’) és egy laza elektronikus glam-rock lüktetéssel zár (’Corrupt’). Klasszikus Depeche Mode album született. A Depeche Mode zenei és személyi oldalról nézve egyaránt egyfajta csúcson van megalakulásának 30. évfordulójához közeledvén. A régi ellentétek feloldódtak, a csatabárdokat elásták, a rossz szokásokon felül emelkedtek. A ’Sounds Of The Universe’ felvételei Santa Barbarán és New York városában készültek – kiteljesedett pozitív hangulatban, amely kitapintható az albumon.„Egy óriási album, amellyel a hírnevünket öregbítjük.” – nevet Dave. „Abban a kegyben volt részünk ezúttal, hogy több szám született, mint ahányra valójában szükségünk volt, ráadásul egytől egyik minőségi számok.” „Nagyon jól éreztük magunkat együtt.” – jegyzi meg Martin. „A stúdióban fantasztikus légkör uralkodott. Nagyon kevés nézeteltérés, igazán céltudatos összpontosítás.”„A legnagyszerűbb dolog ebben az albumban a kiváló minőségű dalok magas száma.” – csatlakozik Andy. „Martin igen termékeny volt ezúttal és nagyon színvonalas dalokat irt. Legalább 20 dalt rögzítettünk, ami elég jónak számít a Depeche Mode-nál. A szimpla album mellé (13-14 dal) kiadunk egy 17-18 számos deluxe változatot is, kiegészítve azt többek között néhány demo felvétellel a jelenből és a múltból.”’Sounds Of The Universe’ – az album címe többértelmű. A szellemi üzeneten túl a futurisztikus-retro hangszerelésre is utal. „Nagyon sok analóg szintetizátort és dobgépet használtunk, amely egyfajta időutazást jelentett az Univerzumban.” – fejti ki Martin. A hagyományos elektronikus hangszerek világába tértünk vissza, anélkül hogy a hangzás túlságosan retro lenne. Egyfajta jövőkép tegnapról. Ezért is olyan tökéletes az albumcím.”A ’Sounds Of The Universe’ kapcsán az együttes újra egyesítette erejét korábbi producerével Ben Hillier-el, aki előző albumok, a 2005-ös ’Playing The Angel’ producere is volt. Egy szerencsés mindenevő, aki dolgozott már klasszikus zenekarokkal és tradicionális rock bandákkal egyaránt. Hiller az időtlen hangzás megalkotásában volt az együttes segítségére. Egyesítve a neszeket és zajokat korabeli elektronikus szerkezetekkel. „Mindannyian úgy éreztük, hogy butaság lenne nem együtt dolgozni Bennel újra.” – fejti ki Martin. „Az a fajta ember, aki ha valamibe beleássa magát, rövid időn belül professzionális szinten fogja művelni azt Ezzel együtt pedig elég erős személyiség. Ez utóbbi pedig igen lényeges szempont számunkra karrierünk ezen szakaszában. Kell valaki, aki nyakas és kitartó és akár ellen véleményt is formál velünk szemben.”Ahogy a ’Playing The Angel’-ön, úgy a ’Sounds Of The Universe’ nagylemezen is megtalálhatóak mind Martin, mind pedig Dave dalai. Dave, aki tehetségét két szóló albumon is bontogatta már, mára méltán érdemelte ki a másod hegedűs dalszerző szerepét az együttesben. „Az, hogy Dave elkezdett saját dalokat írni nagyon jót tett az együttesnek, hisz általuk sokkal magabiztosabbá vált.” – magyarázza Andy. ’Ezen dalok miatt ma sokkal jobban kötődik az együtteshez, mint régebben.” Tulajdonképpen a ’Sounds Of The Universe’ meghozta az eddigi legnagyobb együttműködést a Depeche Mode két dalszerzője között. Martin és Dave számtalan dalban egészítik ki egymást, mint énekesek, erre a lemezre született azonban egy közösen szerzett dal is. Olyan volt, mint egy ’igazi egyesülés’. – írja le Dave. „Azt hiszem, ha látatlanban kellene megállapítania az embereknek, hogy ki melyik dalt írta, nehéz dolguk lenne.” – teszi hozzá Martin.Az első kislemezes dal, a ’Wrong’ szinte azonnal magával ragadja a hallgatót váratlanul szaggatott kezdő kiáltásával. Túláradó lüktető ütemek, sivító szintetizátor hangok, Dave felülkerekedő hangja Martin sötéten komikus visszhangja fölött… az életünkben elkövetett hibák, gaztetteink és rossz döntéseink tükrében. Egycsapásra hódító – a ’Wrong’ jövője garantált, mint a stadion koncertek himnusza. Ökölbe szorított és égnek emelt kezek bontakoznak ki előttünk. Mintha máris egy Depeche Mode klasszikus lenne. „Viszonylag korán kikristályosodott, hogy a ’Wrong’-ot szeretnénk beharangozó kislemeznek. Alapvetően azért, mert elégé eltér attól, amit valaha kiadtunk.” – fejti ki Martin. „Nem igazán tudom egy zenei kategóriába sem besorolni, de azt hiszem leginkább rap hangulata van. Talán ez a legközelebb álló szám az R&B-hez, amit valaha alkottunk.”Martin számára a ’Peace’ szintén egy kimagasló szám az albumról. Egy fennkölt techno-gospel dal tempós kórusra írt refrénnel kiegészítve. A ’Peace’ egyszerre született a ’Footprint’ című dallal, amely magával ragadó sodrása a lendületes popnak. A két szám, bizonyos értelemben egymás éjjeli testvérkéi. „Mindkét dal hordoz némi spirituális hangulatot, és ez mint olyan, az album meghatározó eleme lett.” – fejti ki Martin. „Az előző lemezeinken is érintettünk már spirituális témákat, ezúttal azonban nyilvánvalóbb utalásokat is találunk.”Dave hozzájárulása a ’Sounds Of The Universe’ albumhoz szokásos szerző partnerei segítsége révén történt. Andrew Phillpott és Christian Eigner (a Depeche Mode koncert dobosa) a bevált társ-szerzők. A ’Come Back’ egyike az együttműködést dicsérő kimagasló daloknak, amely az album koszos és nyers rockos pontja lett. „Szerettem volna, ha nem csak egy egyszerű ballada válik belőle.” – mondja Dave. „Így aztán van benne egy kis My Bloody Valantine és Jesus and Mary Chain hangulat.” Felszabadult hangzás némi mormogó alapzajjal megspékelve. Mindez Martin fantasztikus háttér énekével kiegészítve.” Az énekes másik mocskos gyónása a ’Hole To Feed’, amely a modern elektronikát egyesíti egy, a tánc parkett robbantó és csont pörgető Bo Diddley-szerű ütemmel. A dalszöveg az egyszerre hencegő és esdeklő rock-sztár fájdalmáról szól – hamisítatlan Dave Gahan. „A szövegeket tekintve a szokásos cinikus énemet adtam.” – nevet Dave. „Egy ember, akinek minden megvan, ugyanakkor üres szívvel bolyong a világban, keresve azt, amivel szívét megtöltheti.”A szokásokhoz híven ismét Anton Corbijn szállítja a meglepő borító tervet, ahogy a sajtó fotókat is a ’Sounds Of The Universe’ korszakban. A ’Holland Mester’ a Depeche Mode vizuális konzulense immáron 20 éve, mára elismert filmrendező lett – nemrégiben mutatta be ’Control’ című biográfia jellegű Joy Division filmjét. „Nehéz volt megszerezni magunknak ezúttal.” – nevet Andy. „Így, hogy díjnyertes filmrendező lett, elég nehéz volt rábírni egy egyszerű lemezborító munkára. De igen, Anton továbbra is a csapat része, és nagyon fontos eleme a Depeche Mode-nak.”Az együttes május 10-én startol egy hatalmas világ körüli stadion koncert körúttal. A 35 állomásos nyári szabadtéri turné Közel-Keleten indul, és Európában teljesedik ki. A turné későbbi szakaszában átmegy Észak- & Dél-Amerikába egyaránt. „A legutóbbi turnén játszottunk Mexikóban és elképesztő sikerünk volt.” – emlékezik Martin. „Két koncertet is adtunk Mexico városban, esténként 50.000 ember előtt. Ismerve, hogy mennyire népszerűek vagyunk arra felé, hasonló érdeklődésre és sikerre számítunk most is. Mindannyian úgy éreztük, hogy a legutóbbi turnékon elhanyagoltuk Dél-Amerikát, és most igyekszünk jóvátenni a dolgot.”Egy ilyen hosszú ideje működő és sikeres együttes esetében nehéz feladat a koncertekre kiválasztani a dalokat. Körülbelül 230 lehetséges Depeche Mode dal közül kell a listát 20-dalra szűkíteni. „Az utóbbi turnék óta már egy igazi rémálom a live set list szerkesztése.” – mondja Andy. „Mivel nálunk demokrácia van, olyan az egész, mint mondjuk az Eurovíziós Dal Fesztivál. Egyesével szavazunk minden egyes dalra. De azért örülünk, hogy ez a legnagyobb problémánk.”A közvélemény visszajelzése a ’Tour Of The Universe’ kapcsán valami elképesztő. Az európai koncertek többsége szinte azonnal teltházas lett. „A turnéval nyer értelmet számomra minden.” – jegyzi meg Dave. „A rajongók megjelenésével egyidejűleg megszületik a Depeche Mode zenei életérzés és hovatartozás. És nagyon sokat vannak, akik érzik és átélik ezt az érzést.”Tulajdonképpen a Depeche Mode mindhárom tagja fejet hajt a hűséges rajongók garmadája előtt, akik immáron 30 éve támogatják őket. Az ő áhítatuk az, amely lehetővé teszi olyan előre mutató albumok megszületését, mint a ’Sounds Of The Universe’. És az ő izgatottságuk az, amely a Depeche Mode turnékat felvillanyozó látványossággá teszi. „Hosszú évek óta nagyon szerencsések vagyunk a rajongók tekintetében.” – fejti ki Martin. „Nekünk van a legőrültebb és leghűségesebb rajongói bázisunk az összes együttes közül, akit csak ismerek. Azok, akik azt gondolják, hogy a Depeche Mode egy borongós zenekar, ki kellene hogy jöjjenek egy koncertünkre, megnézni a rajongók reakcióját. A koncertek elképesztő eufórikusak, mindenki aki ott van a része lesz és nagyon jól érzi magát.”2009-ben a Depeche Mode megállíthatatlan. Készülj fel az év albumára a legnagyobb, legcsodálatosabb és legjobb bandától az Univerzumban...